Nem bírtam ki.
Emlékeim szerint szerdán nagy örömmel szaladtam haza, mert Cica telefonon mondta, hogy siessek, nemsokára jön a pizza. Mire hazaértem várt a tuti shrek pizza. Nagy hévvel belefogtunk az evésbe, és a harmadik szeletnél érdekes dologra lettem figyelmes. Valami nagyon kemény dolog került a pizzába. A fogam egy darabja volt. A jobb alsó hatos fogamból kitörött egy darab. A pulzusom egy pillanat alatt az egekbe ugrott. Gyors telefonálgatás, és leszerveztem egy találkozót a fogorvossal.
Két nap joghurt-gazdag napot követően kivettem egy nap szabit, és próbáltam felkészíteni magam a randira. Szerencsémre sütött a nap tegnap, ami sokat segített. Rettegek a fogorvosi beavatkozásoktól.
Mikor beléptem a rendelőbe, kicsit meglepő volt a hangfalakból lágyan felbúgó Eros Ramazotti dallam. A zenétől nem lettem nyugodtabb.
Belenézet a szakember a számba, és megállapította, hogy egy kicsit meg kell fúrni a fogat. Egy borszasztó hosszú injekciózási procedúrát követően a doki azt mondta, mozgatni kellene az állkapcsomat. Nyit, zár mondta. Soha nem kaptam még ilyen érzéstelenítő inekciót. Eléggé furcsa volt, hogy a nyelvem is alig mozgott. 15 perc után kedves mosollyal az arcán beinvitált az asszisztens a kezelésre. Az a kis fúrás eltartott jó 15 percig. Milyen az, amikor nagyon meg kell fúrni egy fogat? A kedvenc részeim az öblítések voltak. Öblítsen, mondta. Könnyű azt mondani, pöszültem.
Készen voltunk mindennel, és ekkor az asszisztens megkérdezte a nevemet, lakcímemet, meg a telefonszámomat. Jobban örültem volna, ha megkér, hogy inkább írjam le neki.
Jó 4 óra elteltével mosolyra görbült a szám, mert elmúlt a zsibbadás.
Ahogy nézem, ebben a postban nem volt benne a linkfelhő szó. Most már igen. Ahogy nézem a kalendárt, alig több, mint négy napunk van még a linkfelhő verseny végéig. Kíváncsi leszek, kinek fogunk majd leginkább gratulálni.