Kedves Olvasó!

Pár hónappal ezelőtt Testvéremtől kaptam egy továbbküldős levelet. Szerencsére ez nem jutott a törlés sorsára.

Gondoltam mivel a linkfelhő versenyből már csak két hónap maradt, kicsit felvidítok mindenkit a történettel. Úgyis azt mondják, ahogy befejezzük az évet, olyan lesz a következő. Én meg nagyon örülnék, ha sok okunk lenne a nevetésre. Következzék hát a történet:

“A szakmámat illetően kőműves vagyok. A baleset napján egyedül dolgoztam egy új hatemeletes épület tetején. A munkát befejezve észrevettem, hogy maradt még pár tégla, amelynek súlya a későbbi mérés szerint száztíz kiló volt. Mivel nem akartam kézben lecipelni elhatároztam, hogy az épület oldalához erősített hatodik emeleti csigán egy hordóban leengedem őket.
Lent a földszinten rögzítettem a kötelet, visszamentem a tetőre, behúztam a hordót, és erősen megmarkoltam, hogy szép lassan leengedjem a száztíz kilónyi téglát. Mint a baleseti jegyzőkönyvből kiderült, én csak hatvanhárom kiló vagyok.
Meglepetésemben, hogy ilyen gyorsan fölránt a súly, elfelejtettem elengedni a kötelet, és gyorsan repültem fölfelé a fal mentén.
A harmadik emelet táján találkoztam az ugyanolyan sebességgel lefelé tartó hordóval. Ez magyarázza a baleseti formanyomtatvány 3. részében szerepeltetett koponytörést, kulcscsonttörést és kisebb zúzódásokat.
Az ütközéstől nemigen lassultam le, és csak akkor álltam meg, amikor a jobb kezem ujjai két ízületnyi mélységben beszorultak a csigába, ahogy azt az említett jegyzőkönyv 2. bekezdésében leírtam. Szerencsére ekkor már visszanyertem a lélekjelenlétemet, és a rendkívül erős fájdalom ellenére is képes voltam kapaszkodni a kötélbe.
Nagyjából ugyanakkor ért földet a téglákkal teli hordó, és kiszakadt a feneke. Maga a hordó a téglák nélkül körülbelül 22 kiló, és itt újra felhívnám szíves figyelmét a testsúlyomra. Mint bizonyára sejti, gyors ütemben elindultam lefelé a fal mentén.
A harmadik emelet magasságában találkoztam a fölfelé tartó hordóval. Ez magyarázza a két törött bokát, a kitört fogakat, valamint a lábamon és az altestemen található horzsolásokat.
Ezzel egyébként kissé jobbra fordult a helyzetem, mert a hordóval történt találkozás némiképp lelassított, ezért a téglákra zuhanva nem szenvedtem olyan súlyos sérüléseket, és csak három csigolyám törött el.
Sajnálattal jelentem, hogy ahogy a fájdalomtól mozdulni sem tudva hevertem ott a téglákon, és észrevettem a fejem fölött hat emelet magasan függő hordót, megint elvesztettem az önuralmamat és a hidegvéremet és elengedtem a kötelet…” 🙂
Kár, hogy nem látom a reakciódat. Én az asztalt csapkodtam, annyira visítottam.

Linkfelhőkben és sikerekben nagyon gazdag új évet kívánok Mindenkinek!